Alapvetően kedves könyv, ami viccesen, de nagyon valóságosan beszél arról, hogy milyen kamaszlánynak lenni egy iskolában, ha nem vagy túl népszerű, nem is nagyon találod a helyed, és valami miatt semmi se megy könnyen. A képregény-szerű történetmesélés is érdekes, bár ez generációs kérdés, hogy kinek jön be ez a stílus. Ami biztos, hogy a könyvben leírt esetek kb. minden felső tagozatos lánynak ismerősek lehetnek, így aztán igazából egy segítő könyvről is szó van. (elfogadást-önelfogadást tanít)

"Egy klasszikust értékelni nem könnyű. Ráadásul amikor gyerek voltam, a Narnia könyvek még nem voltak elérhetőek - vagy legalábbis nem voltak olyan ismertek, úgyhogy nekem ez ki is maradt. Hamarabb láttam a filmeket, minthogy olvastam volna a könyveket, de az az igazság, hogy a könyvek magával ragadó nyelve, világa, és az a történetmesélés, ami időnként lassan hömpölyög, máskor meg úgy vágtat előre, mint egy megvadult musztáng...na, az még most, negyvenéves fejjel is maga a gyönyörűség. Nekem valahol az elfogadás, a másság tisztelete, az igazunkért való kiállás bátorsága a legfontosabb üzenetei a Narnia krónikáknak. Ezek meg olyan örök értékek, amelyek ma legalább annyira fontosak és érvényesek, mint hetven éve, amikor először megjelentek a könyvek. Jó lenne, ha minél több gyerek olvasná. "

Nem annyira könyvnek, mint inkább interaktív-mese-játéknak tekinthető. Kisebb gyerekeknek szórakoztató igazán, hogy ők alakítják a történetet. Viccesek az ikonok, amikkel ki lehet választani hogyan haladjon előre a történet, és jópofák az illusztrációk, de ha a szülői oldalt nézem, ez inkább megúszást jelenthet, hogy akkor is van könyv a gyerek kezében, ha amúgy nem nagyon akarok mesét olvasni. A kislány, aki tesztelte, ezt mondta: "Nagyon csúnya a királyfi, de a története tetszik". S ezzel nagyon nehéz vitába szállni :)

Nagyon-nagyon (nagyon!) szép és igényes könyv. Az a ritka fajta, ami pont eltalálja az arányt aközött, hogy komolyan veszi a gyereket, pontosak a tudományos kifejezések, de jól megmagyaráz mindent, és még szerethetők is a rajzok, plusz izgalmas a téma. Gyerekkoromban (hetvenes évek) volt egy Őskori ember c. könyv, amit rongyosra olvastam. Nagyon érdekelt az evolúció, hogy honnan és hogyan jött az ember, és ez az egész világ itt körülöttünk hogyan alakult ki. Na, ez a könyv pont ezt adta élményben. Könnyen érthetővé tette a komplex jelenségeket is a kiválasztódástól a mutációig. Hiszem, hogy azok a gyerekek tudnak jobban vigyázni a környezetükre, akik értik, hogy milyen csodálatos - és törékeny - a világunk. Ez a könyv pont ebben is segít.

Képzeld el, hogy Kaffka élete csupa vidámság, öröm és boldogság. Képzeld el, hogy ez a "Kaffka" kitalálja, hogy az egyik regényének olyan hőse legyen, aki egy nap átváltozik állattá. S végül képzeld el, hogy amivé változik, az nem egy rusnya bogár, hanem....egy bármilyen állat. Na, amit elképzeltél, az Sam Copland Kicsi Charlie csirke lesz c. könyve. Nagyon vicces és fura, de végtelenül szerethető könyv. A kamaszkor kezdetén, a testi változások okozta feszültségek miatt nehéz helyzetben lévő gyerekek számára kifejezetten sokat adhat a történet. De ha nem úgy tekintem, mint egy segítő könyvet, hanem csak mint egy egyszerű mesét, akkor is abszolút megállja a helyét. Vannak, akik azt mondják, hogy Copeland az új Roald Dahl. S ez akár még igaz is lehet.